kandallo webaruhaz logo

Facebook

Hogyan születtek az első kandallók?

A tűz amellett, hogy képes melegen tartani minket a téli hidegben, elkészíthetjük vele ételeinket, már a kezdetektől fogva közösségépítő szereppel is bírt. Az emberek a tűz körül összeülve beszélték meg esténként a nap eseményeit, így a tűz sok esetben egy közösség lelkeként is funkcionált.

 






A tűzzel azonban van egy probléma, mégpedig hogy veszélyes. Ez igazából nem is jelentett komolyabb gondot egészen addig, míg őseink be nem vitték magukkal a tűzrakó helyeket a lakóházakba. A lángok és kipattanó szikrák pedig folyamatos veszélyt jelentettek, így már a kezdetektől fogva a lehető legjobban próbálták körbeépíteni az épületen belüli tűzrakó helyeket. Persze ez még mindig nem jelentette a legbiztonságosabb megoldást, nem is beszélve a keletkező füstgázok megfelelő elvezetéséről.


Természetesen a tűzrakó helyek fölé különféle kürtőket már az ókorban is építettek, de az olyan füstelvezető rendszereket, melyek már az égésgázok nagy részét képesek voltak elvezetni, csak nagyjából a XIII. századtól kezdve kezdtek építeni. Ennek tükrében az első kandallók megszületését is körülbelül ekkorra datálhatjuk. Az ilyen kandallók a középkori kastélyokban és vártornyokban jelentek meg először, melyeket már nem csak az ételek elkészítésére, hanem fűtésre is használtak.


Sőt a kandallók már ekkor is "lakberendezési elemnek" számítottak, hiszen formaviláguk és díszítettségük nagyon változatos képet mutatott. Faragott motívumok, vagy éppen a nemes család címere. Ezek nem hiányozhattak a középkori kandallókról. Sőt a középkori kandallókat akár státuszszimbólumnak is tekinthetjük, hiszen egy nemes ember hatalmát az is kiválóan prezentálhatta, hogy mekkora volt a kandallója, vagy éppen hány darab volt megtalálható belőle kastélyában. A késő-középkorban nem voltak ritkák az akkora kandallók, melyek tűzterében állva könnyedén elfért egy felnőtt férfi. Persze a kandallók tűzterét azért is kellet ilyen óriásira építeni, mert hatásfokuk nagyon alacsony volt, így nagyobb tüzet kellett bennük rakni, hogy fel tudják fűteni az adott helyiséget.


A fűtési hatékonyság a kezdetekben tehát igen komoly problémát jelentett a kandallóknál. Arról nem is beszélve, hogy egy kandalló csupán egyetlen helyiség fűtését volt képes megoldani. Ezt kiküszöbölendő olyan módszerekkel próbálkoztak, hogy a füstlevezető rendszert a falban körbefuttatva vezették végig, így a benne áramló meleg füst a falakat is képes volt valamelyest felfűteni. Persze a füstelvezető rendszernek a dőlésszöge nem lehetett kisebb, mint 45°, különben az égésgázok nem voltak képesek megfelelően távozni, így több korom rakódott le. Tehát kijelenthetjük, hogy ez a megoldás sem számított túlzottan hatékonynak.


Emellett persze a kandallók kinézete is sokat változott az évszázadok során, mivel azok mindig az adott korszak sajátos stílusjegyeit viselték magukon. A reneszánsz idejében a színes, faragott kandallók számítottak divatosnak, míg a barokk idejében az indamintákkal díszített, már-már eklektikus megjelenésű kandallók hódítottak.


Ahogy az épületek szigetelési tulajdonságai egyre inkább javultak, úgy csökkentek a kandallók méretei is. Az igazi áttörést azonban a 20. század hozta meg, mikor megjelentek az első már vasból és acélból készül kandalló betétek. Persze ezek ekkor még mind nyitott tűzterűek voltak, és természetesen légfűtéses elven működtek. A vízteres fűtési rendszerek megjelenése után nem sokkal már az első vízteres rendszerre köthető kandallók is napvilágot láttak. Közben a levegő ellátási rendszerek fejlődése lehetővé tette, hogy a tűztereket ajtóval lássák el, így azok teljesen zárttá válhattak, mely jelentősen javított hatásfokukon is.

Megosztás
Vissza