kandallo webaruhaz logo

Facebook

A kandallók története 1. rész

A kandallók, mint fűtéstechnika rendszerek, napjainkban megint divatba jöttek és sokan már nem csak az általuk kínált különleges hangulat miatt teszik le ezek mellett voksukat.


A mai kandallók ugyanis már elsődleges fűtéstechnikai rendszerként is megállják helyüket és egyes változatok akár a 80% fölötti hatásfokot is képesek elérni. Azonban ez évszázadokig nem így volt, hiszen a korai kandallók hatékonysága hagyott némi kívánnivalót maga után.


A különböző, ma is létező fűtéstechnikai rendszerek közül egyértelműen a kandallók számítanak a legősibbnek, hiszen ezek első változatai már a 13. században megjelentek az európai udvarházakban, kastélyokban és lakótornyokban. Persze hasonló tűzrakóhelyeket már ezt megelőzően és építettek az épületek belső tereibe, azonban a kürtők és a kémények megjelenéséig ezeket még nem igazán tekinthetjük kandallóknak.


Attól a pillanattól tehát, hogy őseink először bevitték tűzrakóhelyeiket otthonaik falai közé, a legnagyobb gondot a füst elvezetése okozta. Jobban mondva nem is ez, hiszen azzal talán még együtt tudtak élni eleink. Sokkal súlyosabb gondot jelentett maga a tűz és az abból kipattanó szikrák, melyek könnyen lángra lobbanthatták az egész épületet. A szikrafogók és kürtők megszületése tehát sokkal égetőbb kérdés volt, mint hogy hogyan lehetne valóban hatékonyan elvezetni a füstöt. A füst elvezetésére még a kora középkorban is az egyik legkézenfekvőbb megoldást használták. Vágtak egy lukat a tetőn, vagy a tűzrakóhely fölött az épület homlokzatán, ahol a füst távozhatott. Persze ez csak annyira volt jó, hogy éppen meg ne fulladjanak, de a helyiség levegője még így is tele volt füsttel, ha begyújtottak a tűzhelyen.


Hogy megvédjék otthonaikat a tűzhelyről kipattanó szikráktól, kezdetleges kürtők építésével már az ókorban is próbálkoztak. Bár ezek inkább csak a földbe süllyesztett tűzrakóhelyek voltak, melyekre boltíves formában köveket halmoztak fel, hasonlóan mint a honfoglalás-kori kőrakás kemencéknél. Persze a füstnek ezek sem állták útját, így az zavartalanul áraszthatta el az épület levegőjét. Ezen kellemetlenségre pedig őseink egészen a 13. századik nem igazán találtak valóban hatékony megoldást. Igaz, hogy egy i.e. 400 környékén íródott görög dráma főhőse a "kéményen" keresztül menekül el egy gyilkosság helyszínéről, de ez inkább etimológiai kérdés, mintsem fűtéstechnikai, hiszen ebben az esetben a kémény, mint szó, valószínűleg csak egy plafonba vágott lukra utal, nem pedig egy mai értelemben vett kéményre.


A már valóban kéménynek tekinthető füstelvezetési rendszerek tehát csak valamikor a 13. század derekán jelentek meg Európa Alpoktól északra fekvő kastélyaiban. Nem tudjuk pontosan, hogy hol építhették az elsőt, de az biztos, hogy óriási jelentőséggel bírt saját korában, hiszen a 13. századi kandallók tűztere akár 2-3 méter magas is lehetett, melyekben gyakran ekkora tűz is lobogott. A korabeli kandallók tehát ontották magukból a füstöt, mely ugye kémények híján mind a lakótérbe távozott. A kürtők folytatásába épített füstjárat segítéségével azonban az égéstermékek jelentős részét már közvetlenül a szabadba tudták vezetni, mely a történelem során először már majdhogynem füstmentessé tette a lakótereket. 

Megosztás
Vissza